Usque ad mortem

Egy „halott” fekszik a földön. Teste fekete köpennyel borított. A Megfeszítetthez hasonlóan ő is keresztre feszíttetik. Senki sem veszi el tőle életét, önként adja oda. Úgy akar szeretni, ahogy Ő szeretett. Hogy beteljesedjék, „kezébe veszi” életét, s kezeit a már „halott” testvére kezeibe helyezi. Megnyitja száját, majd fogadalma szavait így fejezi be :„ero oboediens tibi tuisque successoribus usque ad mortem”. „Engedelmes leszek neked és utódaidnak mindhalálig”.
Most halt meg, és most született meg. Új életre született, hogy új halállal haljon meg. Usque ad mortem – mindhalálig. „Halál” és halál közötti élete engedelmesség. Oboediens. Ob és audiens, oda és halló. S még ha csak egy „l” különbözteti is meg a „haló”-tól, és valóban „életét adja barátaiért”, mégsem ő „a halál felé létező” (Dasien). „Halála” új életre szülte, és halála óráján majd végérvényesen engedelmes lesz, de nem megadva magát a sorsnak, hanem életét az Élet Atyjának kezébe helyezve.
Mindkét halál tudatos döntést követel. Az első „halálban” szerzetesi életének éveit változtatja Isten életté, a második halálban az örök élet kapuit nyitja meg számára. Míg az első „halál” által szakad fel a fekete köpeny magvának kemény burka, addig a második halál véglegesen széttépi e köpenyt, hogy örökké ragyogjon az addig feketével takart fehér ruha.
„És halál nem lesz többé” (Jel 21,4).

A domonkosság hat oszlopa

Hogy mit keres egy magyar, domonkos rendi kispap Krakkóban? Miért tölti ott képzésének éveit? A kisfilm valószínűleg önmagáért beszél. Mégis talán érdemes kissé kifejteni. Ma Magyarországon, sőt Európában is kezdenek eltűnni az egyes szerzetesrendekhez tartozó rendi sajátosságokat tartalmazó képzések. A krakkói Szentháromságról nevezett konventben viszont még megtalálható mindaz, ami a domonkos rend képzésének különlegességét adja. A Rend alapkonstitúciójának negyedik pontja tartalmazza a domonkos élet jellegzetességeit, melyek mind az Evangélium hirdetését szolgálják, mivel a rendről „kezdettől fogva ismert, hogy különösen az igehirdetés és a lelkek üdvössége érdekében jött létre” (Alapkonstitúció II. §.). A kisfilm célja tehát az, hogy bemutassa, hogyan is épül be a domonkos növendékek életébe az a hatalmas rendi örökség, mely oly különlegessé és aktuálissá teszi a Prédikátor Testvérek jelenlétét az Egyházban.
Ide kattints, hogy megnézhesd a kisfilmet!

Hohó, szerkesztő Úr.....

Megjelent egy cikkem a Tanítvány nevű folyóirat 2013. évi első számában. Mikor én is kézhez kaptam, és belelapoztam, hogy megnézzem saját írásomat, döbbenten vetem észre, hogy az összes lábjegyzet hiányzik. Eltűntek mind, egytől-egyig. Nincs.
Meg kell jegyezzem, nem kevés idézetet tartalmaz "Az érzelmek, a bűn és Szent Tamás" címet viselő szöveg. Mivel megjelent a "hiány", ez valami rossznak a jele. A jó mindig teljesség. Sajtóhibáról lehet szó, de mivel nyomtatásban megjelent tévesztésről van szó, felkérem a szerkesztő Urat, hogy legyen szíves írásban korrigálni. Nem írtam selejtet! Nem vagyok hajlandó plágiumgyanúba keveredni, nem lopok, és ahogy rendem jelszava az Igazság, én is szerinte  törekszem élni. Erdő Péter bíboros úrtól pedig külön is elnézést kérek, mivel tudtommal ő az elsők között kapta kézhez a folyóirat szóban forgó számát.
"Az igazság szabaddá tesz titeket". (Jn 8,32)

Ölbey Irén: Aquinói Szent Tamás imája

Kimondhatatlan, teremtő Atya,
kinek hódol az angyalok kara
s engedelmeskedik a végtelen,
roppant és csodás világegyetem,
ki szétosztod világosságodat,
Te a bölcsesség szent forrása vagy.
Ó lángoló Rend, Szépség, Szeretet,
öntsd vaksi értelmemre fényedet.
Töltsd be hatalmasan és egyszerűn:
a balga tudatlanság és a bűn,
e két átkozott sötétség, amely
nyomunkban jár, távozzon tőlem el.
Szétárad léted bő sugara itt
s megnyitod a csecsemők ajkait,
oldozd meg nyelvem is kegyelmesen,
hogy zengő, forró és édes legyen.
Ó add, hogy könnyen folyjon a beszéd
ajkamról, ha hirdetem az igét.
S add az elme értő élét, Atyám,
hogy legyen bennem mély a tudomány,
amit tudhatok, úgyis oly kevés,
ne mossa el bennem a feledés.
S tanuljak nagyon könnyen s mint finom
szellőrezdülést a virágszirom,
érezzem meg az örök gondolat
szárnyalását: az égi titkokat.
A célba-érés reménye hevít:
igazítsad a lelkem lépteit,
feléd haladjak mindig boldogan,
Feléd, ki Isten s Ember vagy, Uram,
ki élsz és uralkodol odafenn
s itt lenn örökkön-örökké. Ámen

(Új Ember, X. évfolyam, 11. szám, 1954. március 14.)

Harsányi Lajos: Limai Szent Róza

Olyan piros volt arca, mint a rózsa.
Családja néma áhitattal nézte.
Rokon, barát egymásnak adta kézbe
S becézte lágyan: nyílj ki rózsa: Róza!

Egy ifjú jött. A ló iramja: vágta!
Rubin, topáz gurult a tarsolyából.
Szülőiben a tűz magasra lángolt,
De Róza ráfújt: dús haját levágta.

Nem kellett néki vőlegénynek kincse.
Azt nézte: ostor, vas-szeg, tüske nincs-e,
Velük legyen az Ur arája Róza.

Kolibri villant, mint a ritka ékkő.
De szebb az ég, a csillagokkal égő,
Ott lett belőle - teljes égi rózsa.


A vers az Új Ember katolikus hetilap,  IX. évfolyamának 36. számában, 1953 szeptember 5-én került közlésre.

Tűz Tamás: Aquinói Szent Tamás

A kő: rózsává nyílt a néma falban,
a mész fehérebb, mint a pergament,
az íródeszkán duruzsol a Dallam
s a négyszög völgyén lassan elkereng.

Ez Szent Tamás, ki csöndben dómot épít.
Kigyúl az ész és könnyed ívbe fut,
a tornyokat felhúzza, lám, az égig
s a rózsaablakon dereng a kék tejút.

Két ív között a Szellem és a Mérték
roppant erői néma harcra kelnek
s a zárókőn a Csillag tündököl.

A táj halvány hajóján száll a kék ég,
köröskörül ezüst olajfakertek
s szelíden néz egy hófehér ökör.

A vers az Új Ember katolikus hetilap,  VII. évfolyamának, 1951. március 4-én megjelent számában  olvasható.

Harsányi Lajos: Magyar Szent Margit

A szörnyű orkán régen elviharzott.
Csak távol tompa dörgés hallgató még.
Elment a vad tatár, eltűnt a hó, jég
És népesedni kezdenek a majorok.

A barna vért a föld beitta lassan.
Sarjad a fű a megtiport határon.
Kolomp kolompol új fehér gulyákon
S pacsirta száll a rekkenő magasba.

Buda alatt borong a part ligetje.
Roppant smaragd a kis Nyulak-Szigejte,
Kolostorában térden áll a – hála.

A kő-kerengőn Margit hős alakja,
Dolgos kezével sebjeit takarja,
Lobog a szélben hófehér ruhája.

A vers az Új Ember katolikus hetilap,  X. évfolyamának 17. számában, 1954. április 25-én jelent meg.