A kő: rózsává nyílt a néma falban,
a mész fehérebb, mint a pergament,
az íródeszkán duruzsol a Dallam
s a négyszög völgyén lassan elkereng.
Ez Szent Tamás, ki csöndben dómot épít.
Kigyúl az ész és könnyed ívbe fut,
a tornyokat felhúzza, lám, az égig
s a rózsaablakon dereng a kék tejút.
Két ív között a Szellem és a Mérték
roppant erői néma harcra kelnek
s a zárókőn a Csillag tündököl.
A táj halvány hajóján száll a kék ég,
köröskörül ezüst olajfakertek
s szelíden néz egy hófehér ökör.
A vers az Új Ember katolikus hetilap, VII. évfolyamának, 1951. március 4-én megjelent számában olvasható.
Üdvözlégy!
Az Igazságot keresed? Talán a blogom segítségedre lehet! Olvass bele!
2013. március 27., szerda
Harsányi Lajos: Magyar Szent Margit
A szörnyű orkán régen elviharzott.
Csak távol tompa dörgés hallgató még.
Elment a vad tatár, eltűnt a hó, jég
És népesedni kezdenek a majorok.
A barna vért a föld beitta lassan.
Sarjad a fű a megtiport határon.
Kolomp kolompol új fehér gulyákon
S pacsirta száll a rekkenő magasba.
Buda alatt borong a part ligetje.
Roppant smaragd a kis Nyulak-Szigejte,
Kolostorában térden áll a – hála.
A kő-kerengőn Margit hős alakja,
Dolgos kezével sebjeit takarja,
Lobog a szélben hófehér ruhája.
A vers az Új Ember katolikus hetilap, X. évfolyamának 17. számában, 1954. április 25-én jelent meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)