Üdvözlégy!

Az Igazságot keresed? Talán a blogom segítségedre lehet! Olvass bele!

2010. április 20., kedd

In memoriam Tomáš Špidlík SJ

A tanítványod vagyok! Mindenkinek kellenek olyan emberek, akikre felnézhet. Nekem egy voltál ezek közül. Nem találkoztunk soha, és már csak a mennyben lesz rá alkalmunk. De tartozom az emberiségnek egy vallomással Rólad!
Jezsuita voltál, én domonkos vagyok, de úgy gondolom, barátok vagyunk.
Te vagy, aki bemutattad nekem a keresztény teológia másik oldalát. Írásaid féltve őrzöm. Már a novicíátusban begyűjtöttem minden, a könyvtárban fellelhető művedet, hogy rajtuk keresztül megismerjem keleti Testvéreimet, és szívjam be a keleti kereszténység friss levegőjét. Nem is csalódtam Benned, Te hű tanító. Minden kérdésemre választ adtál. Te mutattad meg, hogy az egység mennyire fontos. Az egység az Egyházak között, az egység az imádságban, a teológiában. Bizony láttam, mily buzgalommal dobtál bele nagy lapátoddal súlyos rögöket, az egységet szétválasztó árokba. Engem Te tanítottál "két tüdővel lélegezni".
Arra vágytam, hogy egyszer majd a Te szádból hallhatom tanításod, és megtanítasz még oly sok mindenre, amit az Atyákról tudsz. Nem így lesz. Örökségedet azonban felkutatom, és egyszer remélem, eljutok nyughelyedhez. Egy kissé árva maradtam.
De nem! Az, Aki nem hagy árván, elküldte nekem is Szentlelkét, és úgy vezet majd, ahogy Téged is kedves Tamás atya.

2010. április 10., szombat

Katyń

1940. tavasza és 2010. április 10. Nem tudok írni semmit.
Imádkozom!
Nyugodjatok békében lengyel Testvéreim!

2010. április 5., hétfő

Normálisan van

Nem tudtam ellenállni egy ilyen ferences ébresztőórának, és felkeltem.

Nálunk is NORMÁLISAN van! A kolostor, ahol élek, egyáltalán nem molesztálók és pedofilok fészkelőhelye! Sőt, én sem vagyok az! Bármi is történt Írországban, attól még vannak normális papok és szerzetesek. Velünk a noviciátus kezdetén és a fogadalomtétel előtt is aláírattak egy papírt, amelyen elismertük, hogy nem vagyunk homoszexuálisok. Amint azonban kiderül, hogy hazudtunk, eltávolítanak a szerzetesrendből. Ugyanígy cselekednek, ha gyerekek molesztálásán kapnak, sőt már a hajlamosság esetén is. Mi több a hazugság miatt a fogadalom sem érvényes a rendben.
Ami ezen felül még elmondható, hogy nem is alkalmasak ezek az emberek a papi vagy szerzetesi életre. Nem ítélem el őket hajlamaik miatt, de ez nem az ő hivatásuk az biztos. Úgyhogy nagyon kérem, ne is jelentkezzenek ilyen helyekre. Azonban hajlamtól függetlenül az, amit más emberekkel tesznek, főképp ártatlan gyermekekkel, nem tűrhető meg. Bűn!
A krakkó-i domonkosok temploma a város katolikus keresztény ifjúságának a központja. Fiatalok százai fordulnak meg nálunk, és Lengyelország legnagyobb ifjúsági közössége működik a kolostor szárnyai alatt. Úgy tűnik Isten szeretetét nálunk megtalálják. A domonkos testvérek, legyen akár pap, diakónus vagy fogadalmas testvér igen kedvelt társaság errefelé. Egyeseknek a szülei helyett is szülők, testvérek helyett testvérek, barátok helyett barátok. Mindent feláldoznak azért, hogy segítsenek a fiataloknak, legyen az bármilyen szükség. A fiatalok, pedig hálásak, és egyáltalán nem félnek tőlünk, sőt rettegésben sem élnek, hiszen mi jót adunk nekik.
Ez nem jelenti azt, hogy bűntelenek vagyunk, de a szenny és mocsok, az szenny és mocsok, és azt ki kell takarítani! Van olyan mocsok és bűn, amit legjobb, ha be se viszünk a házba!

2010. április 1., csütörtök

Szent-gyónás

Izajás próféta szeráfokat hallott, ahogy így kiáltottak egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!" Majd érezte, amint megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától és látta, hogy Isten háza betelt füsttel. Ekkor így szólt: "Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt a Seregek Urát látták szemeim!" (vö. Iz 6,3;5)

Hihetetlenül hangzik ez a történet, mikor az ember gyónásra készül. Rettegés a bűn miatt! Nyoma sincs! Nem egyszer - többektől is hallva ezt- úgy érezzük, hogy nincs is olyan nagy bűnünk, amit meg kellene gyónni, csak a szokásos hülyeségeink. Sőt igazából, nem is kellene gyónnom, csak hát itt a gyónás szokásos ideje - kinek kéthetente; kinek évente, húsvétkor -, és menni kéne! Ilyenkor lassan peregnek a percek a gyónásra való felkészülés óráiban, de az ihlet az nem akar megjönni a bűnvallomásra.

Ó! Jöjj háromszor Szent! Jöjj Szentlélek! Csak a Te szent közelségedben láthatom meg mi is a bűn! Szentséged jelenlétében már nem lesz kicsi vagy nagy bűnöm, mert Te nem tűröd egyiket sem! Veled nem összeegyeztethető semmilyen rossz! Igen, kiáltom én is: "Végem van, mert bűn van bennem!" Jöjj Tűz, jöjj Isten Parazsa és égess! Gyújts meg, hogy elégjen minden bűnöm! Szeretlek, és mindent bevallok! Szeretsz, és mindent megbocsátasz!


Istenem, szentségednek objektivitása minden relativizmusommal ellentétes. Boldog vagyok, mikor feloldozol bűneim alól!