Harsányi Lajos: Magyar Szent Margit

A szörnyű orkán régen elviharzott.
Csak távol tompa dörgés hallgató még.
Elment a vad tatár, eltűnt a hó, jég
És népesedni kezdenek a majorok.

A barna vért a föld beitta lassan.
Sarjad a fű a megtiport határon.
Kolomp kolompol új fehér gulyákon
S pacsirta száll a rekkenő magasba.

Buda alatt borong a part ligetje.
Roppant smaragd a kis Nyulak-Szigejte,
Kolostorában térden áll a – hála.

A kő-kerengőn Margit hős alakja,
Dolgos kezével sebjeit takarja,
Lobog a szélben hófehér ruhája.

A vers az Új Ember katolikus hetilap,  X. évfolyamának 17. számában, 1954. április 25-én jelent meg.