Tűz Tamás: Aquinói Szent Tamás

A kő: rózsává nyílt a néma falban,
a mész fehérebb, mint a pergament,
az íródeszkán duruzsol a Dallam
s a négyszög völgyén lassan elkereng.

Ez Szent Tamás, ki csöndben dómot épít.
Kigyúl az ész és könnyed ívbe fut,
a tornyokat felhúzza, lám, az égig
s a rózsaablakon dereng a kék tejút.

Két ív között a Szellem és a Mérték
roppant erői néma harcra kelnek
s a zárókőn a Csillag tündököl.

A táj halvány hajóján száll a kék ég,
köröskörül ezüst olajfakertek
s szelíden néz egy hófehér ökör.

A vers az Új Ember katolikus hetilap,  VII. évfolyamának, 1951. március 4-én megjelent számában  olvasható.