Ölbey Irén: Aquinói Szent Tamás imája

Kimondhatatlan, teremtő Atya,
kinek hódol az angyalok kara
s engedelmeskedik a végtelen,
roppant és csodás világegyetem,
ki szétosztod világosságodat,
Te a bölcsesség szent forrása vagy.
Ó lángoló Rend, Szépség, Szeretet,
öntsd vaksi értelmemre fényedet.
Töltsd be hatalmasan és egyszerűn:
a balga tudatlanság és a bűn,
e két átkozott sötétség, amely
nyomunkban jár, távozzon tőlem el.
Szétárad léted bő sugara itt
s megnyitod a csecsemők ajkait,
oldozd meg nyelvem is kegyelmesen,
hogy zengő, forró és édes legyen.
Ó add, hogy könnyen folyjon a beszéd
ajkamról, ha hirdetem az igét.
S add az elme értő élét, Atyám,
hogy legyen bennem mély a tudomány,
amit tudhatok, úgyis oly kevés,
ne mossa el bennem a feledés.
S tanuljak nagyon könnyen s mint finom
szellőrezdülést a virágszirom,
érezzem meg az örök gondolat
szárnyalását: az égi titkokat.
A célba-érés reménye hevít:
igazítsad a lelkem lépteit,
feléd haladjak mindig boldogan,
Feléd, ki Isten s Ember vagy, Uram,
ki élsz és uralkodol odafenn
s itt lenn örökkön-örökké. Ámen

(Új Ember, X. évfolyam, 11. szám, 1954. március 14.)