Papként politikáról

Bajban vagyok, kényelmetlenül érzem magam, sőt már-már szinte „kétségbe vagyok esve”, mert közeledik a 2018-as országgyűlési képviselők megválasztásának a napja. Választás? Sajnos csak rosszat választhatok, és így máris konfliktusba kerülök lelkiismeretemmel, amely így szól: „Tedd a jót, kerüld a rosszat”. Hogy miért e belső feszültség? Keresztényként, katolikusként élek, és ezt nem is tagadom. Vannak olyan értékek, amelyek számomra nagyon fontosak, de úgy gondolom, hogy ezek –bár a katolikus hithez és erkölcshöz is tartoznak– „nem »vallási értékek«, hiszen ezek az etikai követelmények az emberi létben gyökereznek és a természetes erkölcsi törvényhez tartoznak. Aki ezeket védi, nem kell, hogy feltétlenül kiálljon a keresztény hit mellett” [Hittani Kongregáció Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben 5.].

A lelkiismeretemmel azt ismertem fel, hogy nincs olyan párt, amelyik teljes mértékben az általam vallott értékeket képviselné. A feszültség pedig abból adódik, hogy keresztényként felelősnek érzem magam, hogy egy jó vagy jobb világ létrejöttében részt vegyek, de nincs, akikre ezt a munkát rábízhatnám a szavazatommal, anélkül hogy valami rosszat is támogatnék ezzel. Egy kényszerpályán haladó kötöttpályás jármű vezetőjéhez hasonlít a helyzetem, aki egy elágazáshoz érve arról kell, hogy döntsön, hogy több vagy kevesebb emberi életet áldozzon fel vagy mentsen meg. Mindegy merre irányítja a járművet, így is, úgy is, felbecsülhetetlen értéket, emberi életet hagy pusztulni. A felvázolt helyzetben nincs igazán jó döntés, ahogy számomra sincs igazán jó döntés a 2018-as választásokon. Ezt persze mérhetetlenül sajnálom, de ez a helyzet, mert ezt mondja a lelkiismeretem.

Én nem alapíthatok pártot, mivel katolikus szerzetes és pap vagyok, de várok azokra, akikben lesz elég bátorság, hogy a szentségnek ezt a rögös útját járják. Várok olyan bátor emberekre, akik Morus Szent Tamás nyomdokait követik majd, aki a politikai életben helyesen működő, megalkuvást nem ismerő lelkiismeret szentje. Remélem, egyszer teljes nyugodtsággal adhatom le a szavazatomat, mert lesz, akire ily módon szavazhatok.

Sajnos most marad a rossz kényszerű választása, legyen akármennyi jó is mellette. Ha valami abszolút rossz, akkor abszolút rossz. Egyetlen dolgot tehetek, X. Kelemen pápa jelmondatába kapaszkodva: „a jót fokozva, a rosszat csökkentve (bonum auget, manum minuit)” hozom meg döntésemet. Csak ezt tehetem, de ezt megteszem. Ezzel együtt azonban várok egy jobb világot, amelyben megjelenik az engem képviselni képes emberi közösség, olyan emberekkel, akik egyszerűen emberek, és az emberi természeten alapuló erkölcsi törvény szerint akarnak cselekedni és cselekszenek is.

Nekik már most ajánlom Egyházam itt megtalálható írását.