Ők is édesanyák? Ők is gyermekek?

Elmúlt anyák napja, és vannak, akiket nem köszöntöttek. Nők, akik oly nagyon megörültek a pozitív terhességi tesztnek, és álmukból még sem lett semmi. Nők, akiket nem tartanak anyának, vagy akik nem is tudják, hogy anyává váltak. Nők, akiknek gyermekük nem látta meg a napvilágot. Édesanyák, akik elvetéltek.

Szörnyű érzés könnyekkel telt szempárokba nézni, amelyek arról beszélnek, hogy nincs köztünk az, aki pedig jelt adott magáról, akit már az ultrahangon is megpillanthattak az akkor még az öröm könnyeitől csillogó szemek. Borzalmas látni az elkeseredett szív fájdalmát, amely alatt egy piciny szív dobogott, de már nem lüktet többé. Lélekfacsaró tapasztalat hallani a csendet, amelyben rutinműtéttel távolítják el édesanyja testéből a kis sejtcsomónak nevezett ember testét, aki sem névvel, sem halotti anyakönyvi kivonattal, sem sírhellyel nem rendelkezik. E csendet pedig követi a hangos zokogás, hiszen aki eddig köztünk volt, senkivé és semmivé vált, és aki világra hozta volna őt, e világ számára nem édesanya. E nő kudarcot vallott önmaga és e világ előtt, mert nem szülte meg a csöppséget, aki idejekorán távozott a földi életből.

Csak évek kérdése pedig, és e meg nem született parányi teremtmény anyák napján ugyanúgy szavalhatta volna édesanyja örömére Weöres Sándor Buba énekét, mint megannyi világra jött társa, és bár senki sem emlegeti e apróság nevét, ő valóban gyermek volt, egy igazi ember. Még ha nem is helyezték karjaira, nem hallhatta sírását, és emlői sem táplálhatták, a nő, akinek méhében megfogant és fejlődött, valóban az ő édesanyja.

Igen, Te, akire úgy tekintenek, mint akinek nem sikerült a gyermekvállalás, Te is édesanya vagy! Igen, Te, aki önmagadról azt gondolod, hogy alkalmatlan vagy egy gyermeknek életet adni, Te is édesanya vagy! Igen, Te, akit az orvosok egy gyermektelen nőnek tartanak, Te is édesanya vagy! Hiszen valóban egy gyermek édesanyjává lettél, még ha az orvos csak egy sejtcsomónak gondolta őt.  Hiszen, méhedben már életet adtál gyermeketeknek, bár nem születhetett meg. Hiszen, amikor petesejted egyesült a hímivarsejttel Isten teremtette gyermeked halhatatlan lelkét, még ha e földön rövid ideig is élhetett. Te már édesanya vagy, mert gyermeked élete nem a születéssel, hanem a fogantatással kezdődött!  És kedves Édesanya, bár életünk hosszát itt e világon nem mi határozzuk meg, gyermeked rövid élete örökké folytatódik a Mennyországban, ahol földi pályafutásodat bevégezve találkozhatsz és örökre együtt lehetsz vele.