De profundis

Ámen. Vége a napközi imaórának. Ebédre vonulunk a refektóriumba. A zsolozsmáskönyvek egymás után kerülnek a helyükre egy nagy szekrény névre szóló kis rekeszeiben. A refektórium hatalmas ajtaján lépünk be, majd a szemben lévő kereszt előtt meghajolva a terem két oldalán sorakozunk fel. Ekkor a prior előimádkozza a 129. zsoltárt, melyet versenként folytatunk:

"A mélységből kiáltok Uram hozzád,*

Istenem, figyelj a szómra!"

Becsukódnak szemeim, és szívem mélyén a purgatóriumba térek. Ismerősökre találok és melléjük szegődöm. Tűzben égnek! Tűzben, mely nem a kárhozaté, hanem a Szereteté. Tisztító Tűz! Már vártak rám. Tudják, hogy Szent Domonkos fiaként minden nap eljövök, és imádkozom értük. De nem csak értük. Egy szív akarok lenni mindnyájukkal, és velük kiáltani, helyettük könyörögni. Egy emberként kiáltunk. A szeretet eggyé forrasztott minket. "Egy a test és egy a Lélek!" (Ef 4,4) Egy az Egyház is. A nevükben beszélhetek, mert ők már nem kérhetnek semmit maguknak. Ők másokért imádkoznak: értünk, akik még a földön élünk.

És megzendül az ebédlő:

"Fordulj felém, és hallgass figyelmesen*

könyörgésem hangos szavára!"

Az Atya ránk nézett. Figyel ránk, és hallgatja kérésem. Tekintete irgalmas, de mi nem látjuk. Földön élő -vagyis én- nem láthatja Őt! Előlük pedig a Tűz lángjai takarják el Arcát!

Az előimádkozó újabb fohászba kezd:

"Ha bűneinket, Uram, felrovod,*

Uram, ki az, aki előtted megállhat?"

Igen. Bűneiktől és azok következményeitől tisztulnak. Addig nem állhatnak Isten színe elé, míg szeretete teljesen át nem forrósította őket. Kérésünk csak annyi, hogy gyorsabban izzítson e tűz, és hamarabb láthassák Őt.

"De nálad bocsánatot nyer a vétek,*

ezért félve tisztelünk téged."

Isten irgalmas! Igazságossága megköveteli a bűnök megbocsátása után értük járó elégtételt, de irgalma elenged bűnt és büntetést egyaránt.

"Remélek az Úrban, benne remél a lelkem,*

és bízom ígéretében."

Reményünk Istenben van, csak Ő bocsáthatja meg bűneinket. Ígérete azonban, melyet Péternek mondott ma is igaz: "Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit föloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is." (Mt 16,19) Isten az Egyház által cselekszik. Egyháza tagjaként Krisztus és a szentek erényeinek kincsestárából osztok a tűzben levőknek. Azt adom, amit kaptam: "Ti adjatok nekik..."(Mt 14,16) Atyánk erre tekintve irgalmának hűs vizét adja a purgatórium lakóinak.

"Lelkem várja az Urat,*

jobban mint éji őr a hajnalt."

Körbenézek a lángok között. Bizony vannak, akik régóta várnak ott. Egyesek így szólnak: "Nincs emberem..." (Jn 5,7) Rokonaik már elfelejtkeztek róluk! Értük senki sem imádkozik? A szentmisében névtelenül is értük eseng az Egyház!

"Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt,*

várja Izrael az Urat,"

Oly nagy a vágy mindnyájunkban Isten színelátására! Mikor jössz el Felkelő Napunk és lesz végre Világosság! Marana Tha! Jöjj el Úr Jézus!

"mert az Úrnál van az irgalom,*

és bőséges a megváltás nála."

Mily bőséges az a kincstár melyből merítek! Krisztus áldozatának gyümölcsei örökre szólnak; új és örök szövetség köttetett vére által. Én csak közvetítő vagyok és az Ő irgalmát "osztom". "Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!" (Mt 10,8)

"Választott népét ő váltja meg*

minden bűnétől."

A keresztre tekintek! Rá, akit keresztülszúrtak! "Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok." (Jn 12,32)- szóltál egykor. Jézus, nézz le irgalmasan a tűzben égőkre, és vedd magadhoz őket!

"Dicsőség az Atyának, a Fiúnak*

és a Szentléleknek.

Miképpen kezdetben,*

most és mindörökké. Ámen."