A tavalyihoz hasonlóan idén ismét a lengyel hegyekben jártam hat domonkos testvéremmel együtt. A csúcsok meghódítása egyben a hit útja is lett számomra.
Alulról felfelé, a hegy lábától a csúcsig különleges út vezet. A hódító a valóságosnál kisebbnek képzeli a hegyet, és szemei előtt mindig csak a legközelebbi domb látszik. Mikor már a célbiztos tudatában eléri a magaslatot, csalódva látja, hogy újabb orom magasodik vele szemben. Ezt a tapasztalatot sokszor átéltem az idei évben is. Egyszer azonban az egyik pihenőhelynél egy forró tea után felnyitva a Szentírást, a Zsidókhoz írt levél 11. fejezetének első verse nézett szembe velem. Gyorsan elolvastam fennhangon: "A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása", és mivel már indultunk is tovább elkurjantottam magam: "Épp, mint a csúcs! Csak hiheted, hogy létezik, mert mindig eléd áll a következő emelkedő!" Paweł -az egyik testvér- nem értve a kettő közti összefüggést, nagyot nézett csupán, és már ropogott is talpa alatt a hó. Így én is csatlakoztam a hegyi ösvényen menetelő karavánhoz. Belsőm azonban megborzadt az ajkamról fakadt szavak hallatán. Az IGE "véletlenül" nyílt ki annál a versnél, én pedig mérgemben kommentáltam az ÍRÁST. A hegyekben töltött egy hét további részében e mondatok zúgtak füleimben.
A hit elvezethet a csúcsra, a látás csupán az első dombig. Később Paweł is megvallotta, hogy a túra további részében vált világossá számára is az esemény értelme, amikor a hegy egyetlen csúcsa helyett már az ötödiket másztuk meg. A hegytetőn azonban rögtön elfelejtettem az odáig vezető út nehézségeit. Büszkén néztem a horizontot. A hit elérte célját! LÁTTAM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése