Rabok legyünk vagy szabadok?-- Jézus Krisztus és a szex --
Nemrég egy vitát figyelhettem meg katolikus keresztények körében a szexualitásról. Elkötelezett keresztényeknek mondták magukat, közösségbe jártak, résztvettek a vasárnapi szentmiséken, imádkoztak, mégis a vitában, alapvető kérdésekben nem értettek egyet a katolikus egyház szexualitásra vonatkozó tanításával, ami mélyen megdöbbentett. A vitában házasok és nem házasok is részt vetek.
Voltak, akik úgy vélték, hogy a házasságon belül egyes esetekben lehet használni óvszert, fogamzásgátló tablettát vagy más védekezési eszközt. Próbáltak érvelni betegségekkel, a nő részéről rendszertelen ciklussal vagy egyszerűen az önuralom hiányával peteérés idején. Papok részéről való engedékenység is előkerült bizonyos esetekben fogamzásgátló-eszközök használatára, csak vigyék néha szentgyónásban az Úr elé. Keresték a kiskapukat, mit lehet, és mit nem. Holott a katolikus egyház tanítása világos: „A házastársi szeretet olyan egyetemességet hoz magával, amelyben a személy minden alkotóeleme helyet kap -- a test és az ösztön igényei, az érzékek és az érzelmek erői, a lélek és az akarat vágyai --, s e szeretet arra a legszemélyesebb egyesülésre irányul, amely a testi egyesülésen túl nem mást, mint egy szívet és egy lelket hoz létre. Igényli azonban e végső, kölcsönös odaadás fölbonthatatlanságát és hűségét, valamint a termékenységre való nyitottságot.” (KEK 1643.). A termékenységre való nyitottság azt is jelenti, hogy semmiféle eszközt, ne használjunk a fogamzás elkerülésére, csak az önmegtartóztatást.
Házasság előtt pedig: „A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot.” (KEK 1632.). Ebben az esetben a házasság előtti tisztaság nem a szoba tisztaságát jelenti, ahol nemi életet élünk, hanem, hogy a szobában nem élünk nemi életet!
A vita kapcsán elgondolkoztam, vajon mi a probléma, hiszen vallásos emberekről van szó? Valóban, „csak vallásos emberekről” volt szó, nem pedig Jézus Krisztushoz megtért emberekről! Persze most kérdezed, mit jövök ezzel a nagy szöveggel? Olvasd csak tovább! Életünk állandó függések sorozata. Függünk a levegőtől, mert ha nem lenne, megfulladnánk, az ételektől, mert nélkülük éhen halnánk. Egy alkoholista, és a drogos is függ, mert ha nem ihat, vagy lőheti be magát, rajta máris elvonási tünetek jelentkeznek, így minden áron meg akarja azt szerezni. Esetünkben a sextől való függés áll fenn! Házasságban élők nem tudják megállni, ha a nő éppen fogamzóképes, hogy ne szeretkezzenek, és inkább fogamzásgátló eszközökkel küszöbölik ki a gyermek foganását. Nem házasok, pedig úgy gondolják szabad szexuálisan is szeretni a másikat, és képtelenek kibírni, hogy sex nélkül járjanak együtt. Ezen függések, rabságba taszítanak! Isten gyermekeinek a szabadsága, is függés! Totális függés az Atyaistentől! Nincs szabadabb ember, mint egy kicsiny gyermek, aki csak édesanyjától függ! Őt nem érdekli mások véleménye édesanyja nevelési elveiről, hogy jól vagy rosszul teszi-e, egyszerűen ráhagyatkozik, mert biztos benne, hogy szereti őt. A mi édesanyánk az Anyaszentegyház, mely által Isten vezet bennünket. De vajon megtértem-e? Vajon leginkább Istentől függök? Jézus Krisztus Úr az életemben? Vagy több úr is van a szívemben, akik rabságban tartanak, és függök tőlük? A megtérés az egyetlen Úrnak való meghódolás, és a bálvány urak összetörése! Jézus nem tart rabságban, Ő olyan Úr, aki felszabadít az igazi szeretetre! Hát, hódoljunk meg előtte, és tegyük Őt Urunkká! Ő az elbukott embert sem taszítja el, csak azt aki a bűnt nem bűnnek tartja. Az Ő uralma az igazság uralma, ahol lehet valaki gyenge, de hazug nem!
Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.
Filippi levél 2,10-11
Nemrég egy vitát figyelhettem meg katolikus keresztények körében a szexualitásról. Elkötelezett keresztényeknek mondták magukat, közösségbe jártak, résztvettek a vasárnapi szentmiséken, imádkoztak, mégis a vitában, alapvető kérdésekben nem értettek egyet a katolikus egyház szexualitásra vonatkozó tanításával, ami mélyen megdöbbentett. A vitában házasok és nem házasok is részt vetek.
Voltak, akik úgy vélték, hogy a házasságon belül egyes esetekben lehet használni óvszert, fogamzásgátló tablettát vagy más védekezési eszközt. Próbáltak érvelni betegségekkel, a nő részéről rendszertelen ciklussal vagy egyszerűen az önuralom hiányával peteérés idején. Papok részéről való engedékenység is előkerült bizonyos esetekben fogamzásgátló-eszközök használatára, csak vigyék néha szentgyónásban az Úr elé. Keresték a kiskapukat, mit lehet, és mit nem. Holott a katolikus egyház tanítása világos: „A házastársi szeretet olyan egyetemességet hoz magával, amelyben a személy minden alkotóeleme helyet kap -- a test és az ösztön igényei, az érzékek és az érzelmek erői, a lélek és az akarat vágyai --, s e szeretet arra a legszemélyesebb egyesülésre irányul, amely a testi egyesülésen túl nem mást, mint egy szívet és egy lelket hoz létre. Igényli azonban e végső, kölcsönös odaadás fölbonthatatlanságát és hűségét, valamint a termékenységre való nyitottságot.” (KEK 1643.). A termékenységre való nyitottság azt is jelenti, hogy semmiféle eszközt, ne használjunk a fogamzás elkerülésére, csak az önmegtartóztatást.
Házasság előtt pedig: „A fiatalokat alkalmas módon és idejekorán, elsősorban éppen a családon belül, föl kell világosítani a házastársi szerelem méltóságáról, feladatáról és megéléséről, hogy a tisztaság szeretetében nevelkedve megfelelő életkorban és erényes jegyesség után köthessenek házasságot.” (KEK 1632.). Ebben az esetben a házasság előtti tisztaság nem a szoba tisztaságát jelenti, ahol nemi életet élünk, hanem, hogy a szobában nem élünk nemi életet!
A vita kapcsán elgondolkoztam, vajon mi a probléma, hiszen vallásos emberekről van szó? Valóban, „csak vallásos emberekről” volt szó, nem pedig Jézus Krisztushoz megtért emberekről! Persze most kérdezed, mit jövök ezzel a nagy szöveggel? Olvasd csak tovább! Életünk állandó függések sorozata. Függünk a levegőtől, mert ha nem lenne, megfulladnánk, az ételektől, mert nélkülük éhen halnánk. Egy alkoholista, és a drogos is függ, mert ha nem ihat, vagy lőheti be magát, rajta máris elvonási tünetek jelentkeznek, így minden áron meg akarja azt szerezni. Esetünkben a sextől való függés áll fenn! Házasságban élők nem tudják megállni, ha a nő éppen fogamzóképes, hogy ne szeretkezzenek, és inkább fogamzásgátló eszközökkel küszöbölik ki a gyermek foganását. Nem házasok, pedig úgy gondolják szabad szexuálisan is szeretni a másikat, és képtelenek kibírni, hogy sex nélkül járjanak együtt. Ezen függések, rabságba taszítanak! Isten gyermekeinek a szabadsága, is függés! Totális függés az Atyaistentől! Nincs szabadabb ember, mint egy kicsiny gyermek, aki csak édesanyjától függ! Őt nem érdekli mások véleménye édesanyja nevelési elveiről, hogy jól vagy rosszul teszi-e, egyszerűen ráhagyatkozik, mert biztos benne, hogy szereti őt. A mi édesanyánk az Anyaszentegyház, mely által Isten vezet bennünket. De vajon megtértem-e? Vajon leginkább Istentől függök? Jézus Krisztus Úr az életemben? Vagy több úr is van a szívemben, akik rabságban tartanak, és függök tőlük? A megtérés az egyetlen Úrnak való meghódolás, és a bálvány urak összetörése! Jézus nem tart rabságban, Ő olyan Úr, aki felszabadít az igazi szeretetre! Hát, hódoljunk meg előtte, és tegyük Őt Urunkká! Ő az elbukott embert sem taszítja el, csak azt aki a bűnt nem bűnnek tartja. Az Ő uralma az igazság uralma, ahol lehet valaki gyenge, de hazug nem!
Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja, hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.
Filippi levél 2,10-11
