A pók

A fürdőszoba sarkában pók van,
Fonja a hálóját, és ez jól van.
Bennem is valaki hálóját fonja,
Mégis úgy érzem, lelkemet megfojtja.

Sötét is van abban a sarokban,
Nem is látni jól, ki a takács ottan.
Fényt kell gyújtani ott a fonodában
Hadd lássam jól, ki fon ott a sarkában.

Benn a hálóban biz nem jó lenni,
Jön a pók, és meg is akar enni.
Ki kéne jönnöm abból a hálóból,
Szabadon szállni, nézni azt távolból.

Valaki jön, hogy kiszabadítson,
Világot gyújt, hogy a pók visítson.
Hálóját szaggatja szakértelemmel,
A pók meg bizony még csak szólni sem mer.

Én viszont szállhatok föl az égre,
Látom a Nap is kisütött végre.
Köszönöm, ó jóságos Emberfia,
A szabadságom Isten adta vissza.