1217. január 21.: III. Honorius pápa felhatalmazza, Domonkos priort és a toulouse-i Szent Romulus közösség testvéreit Isten igéjének hirdetésére, és arra buzdítja őket, hogy ebben minden szorongattatás ellenére is tartsanak ki. Honorius ezzel a bullájával hivatalosan elismeri és megerősíti Domonkost és toulouse-i testvéreit abban, hogy teljesen a prédikációnak élhetnek. Ez az első eset, hogy egy szerzetesrend céljául tűzi ki Isten igéjének hirdetését.
Honorius püspöknek Isten szolgái szolgájának üdvözlete és apostoli áldása szeretett fiai számára Szent Romulus priorjának /Domonkos/ és testvéreinek, a toulouse-i terület prédikátorainak.
Minden kegyelem adományozójának méltó hálát adunk azért az isteni kegyelemért, amelyet nyertetek /1 Kor 1,4/, amelyben éltek /Róm 5,2; 1 Pt 5,12/ és amelyben reményünk szerint mindvégig élni fogtok. Mert a szeretet tüzétől belsőleg lángolva, kifelé a jó hír illatát árasztjátok, amely az egészséges lelkületűeket felüdíti, a beteg /lelkületűeket/ pedig meggyógyítja. Hogy ne maradjanak terméketlenek, ezért mint buzgó orvosok szellemi mandragórát nyújtotok nekik /Ter 30,13-16, 22-24) és megtermékenyítitek őket gyógyító erejű ékesszólástokkal, az Isten igéjének magvetésével /Lk 8,11/.
Ekképpen kamatoztatjátok a rátok bízott talentumokat, mint hűséges szolgák, hogy az Úrnak megduplázva adjátok vissza /Mt 25,14-30/. Így ragadjátok meg a hit ellenségei ellen az Isten szavát, amely élesebb minden kétélű kardnál /Zsid 4,12/, félelem nélkül azokkal szemben, akik csak a testet ölhetik meg /Mt 10,28/, mint Krisztusnak a hit pajzsával és az üdvösség sisakjával felfegyverzett /Ef 6,16-17/ legyőzhetetlen harcosai. E világban így veszitek semmibe az életeteket, hogy megőrizzétek lelketeket az örök életre /Jn 12,25/.
De nem a küzdés maga, hanem csak a célba érkezés, a befejezés hozza meg a győzelmi koszorút, és a versenypályán futó összes erény közül egyedül a kitartó állhatatosság nyeri el a díjat /1 Kor 9,24/. Ezért kérjük sürgetően, buzdítjuk szereteteteket nyomatékosan és rendeljük el ezen apostoli írásunkkal bűneitek bocsánatára, hogy törekedjetek az Úrban erőt nyerve egyre jobban /Zak 10,12/ Isten igéjét hirdetni /ApCsel 8,4/; álljatok elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, és teljesítsétek dicséretesen az Evangélium hirdetőjének feladatát /2Tim 4,2.5/! Ha azonban ezért megpróbáltatás vár rátok /1Tesz 3,4/ akkor azt nem csak türelemmel viseljétek el, hanem az apostollal együttdicsekedjetek szenvedéseitekkel /Róm 5,3/ boldogan, mert méltók lettetek arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjetek /ApCsel 5,41/. Mert ez a könnyű és átmeneti megpróbáltatás a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nektek /2Kor 4,17/, amelyhez nem mérhetők és mit sem számítanak a jelen idők szenvedései /Róm 8,18/.
Mi is, akik különleges jóakaratunkkal fordulunk hozzátok, mint kiváltságos fiainkhoz, kérünk benneteket, hogy értünk ajkatok gyümölcsét hozzátok az Úrnak /Oz 14,3/, hogy közbenjárástok által lehetőleg elérjük azt, amihez saját érdemünk nem elégséges.
Adatott a Lateránben, január 21-én, pápaságunk első évében. (Okmánygyűjtemény Nr.79)
(Az dokumentumot Vladimir J. Koudelka: Domonkos - Isten Igéjének Hirdetése c. könyv magyar fordításából vettem, Szent Domonkos Rend, 1992)
Honorius püspöknek Isten szolgái szolgájának üdvözlete és apostoli áldása szeretett fiai számára Szent Romulus priorjának /Domonkos/ és testvéreinek, a toulouse-i terület prédikátorainak.
Minden kegyelem adományozójának méltó hálát adunk azért az isteni kegyelemért, amelyet nyertetek /1 Kor 1,4/, amelyben éltek /Róm 5,2; 1 Pt 5,12/ és amelyben reményünk szerint mindvégig élni fogtok. Mert a szeretet tüzétől belsőleg lángolva, kifelé a jó hír illatát árasztjátok, amely az egészséges lelkületűeket felüdíti, a beteg /lelkületűeket/ pedig meggyógyítja. Hogy ne maradjanak terméketlenek, ezért mint buzgó orvosok szellemi mandragórát nyújtotok nekik /Ter 30,13-16, 22-24) és megtermékenyítitek őket gyógyító erejű ékesszólástokkal, az Isten igéjének magvetésével /Lk 8,11/.
Ekképpen kamatoztatjátok a rátok bízott talentumokat, mint hűséges szolgák, hogy az Úrnak megduplázva adjátok vissza /Mt 25,14-30/. Így ragadjátok meg a hit ellenségei ellen az Isten szavát, amely élesebb minden kétélű kardnál /Zsid 4,12/, félelem nélkül azokkal szemben, akik csak a testet ölhetik meg /Mt 10,28/, mint Krisztusnak a hit pajzsával és az üdvösség sisakjával felfegyverzett /Ef 6,16-17/ legyőzhetetlen harcosai. E világban így veszitek semmibe az életeteket, hogy megőrizzétek lelketeket az örök életre /Jn 12,25/.
De nem a küzdés maga, hanem csak a célba érkezés, a befejezés hozza meg a győzelmi koszorút, és a versenypályán futó összes erény közül egyedül a kitartó állhatatosság nyeri el a díjat /1 Kor 9,24/. Ezért kérjük sürgetően, buzdítjuk szereteteteket nyomatékosan és rendeljük el ezen apostoli írásunkkal bűneitek bocsánatára, hogy törekedjetek az Úrban erőt nyerve egyre jobban /Zak 10,12/ Isten igéjét hirdetni /ApCsel 8,4/; álljatok elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan, és teljesítsétek dicséretesen az Evangélium hirdetőjének feladatát /2Tim 4,2.5/! Ha azonban ezért megpróbáltatás vár rátok /1Tesz 3,4/ akkor azt nem csak türelemmel viseljétek el, hanem az apostollal együttdicsekedjetek szenvedéseitekkel /Róm 5,3/ boldogan, mert méltók lettetek arra, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjetek /ApCsel 5,41/. Mert ez a könnyű és átmeneti megpróbáltatás a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nektek /2Kor 4,17/, amelyhez nem mérhetők és mit sem számítanak a jelen idők szenvedései /Róm 8,18/.
Mi is, akik különleges jóakaratunkkal fordulunk hozzátok, mint kiváltságos fiainkhoz, kérünk benneteket, hogy értünk ajkatok gyümölcsét hozzátok az Úrnak /Oz 14,3/, hogy közbenjárástok által lehetőleg elérjük azt, amihez saját érdemünk nem elégséges.
Adatott a Lateránben, január 21-én, pápaságunk első évében. (Okmánygyűjtemény Nr.79)
(Az dokumentumot Vladimir J. Koudelka: Domonkos - Isten Igéjének Hirdetése c. könyv magyar fordításából vettem, Szent Domonkos Rend, 1992)
