Sztár akarok lenni

Mostanában többször mondják nekem, hogy sztár vagyok. Mindezt persze mosolyogva fogadom, mert tisztában vagyok a helyzetemmel. Mi tett úgynevezett sztárrá? Egy-két plakát és videó Debrecen közlekedési eszközein, néhány bejegyzés a Facebook-on, pár interjú egyes internetes újságokban, és nyolc-kilenc közszereplés a Szólj Be a Papnak!-kal. Ez tett volna sztárrá? Tény, hogy egy videót a „rolleres Jézusról” (aki én voltam a Campus Fesztiválon:) majd 20000 néztek meg, de ettől még nem érzem magam sztárnak.

Valaki nemrég megkérdezte: „Laci atya, mihez kezdesz a hírnévvel”? Az állítólagos hírnevemmel nem tudok mit kezdeni, de gondolkodóba ejtettek a fenti kijelentések. Egy pillanat alatt „sztár” lehet belőlem, és mindez csak egy dolognak köszönhető: a médiának. Ezrekhez jut el, amit mondok. Ezrek látják, hogy domonkos habitust viselek.

Na jó, mégis vállalom. Sőt, SZTÁR AKAROK LENNI! Nem is olyan rossz ez. Valójában kötelességemnek is tartom, hogy azzá váljak a szó eredeti értelmében. Sztárrá, azaz csillaggá kell válnom, ráadásul olyanná, amelyik ragyog, mert sok a hamiskásan fénylő „csillag” manapság. Hogy honnan ez a kötelességtudat? Szent Pál apostol mondta nekem:

„Tegyetek meg mindent zúgolódás és habozás nélkül, hogy kifogástalanok és tiszták, Isten feddhetetlen fiai legyetek a gonosz és romlott nemzedék között, akik között ragyogtok, mint csillagok a mindenségben”. Filippi levél 2,14-15

Az életszentség nem választható opció, hanem kötelesség! Isten parancsba adta: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok”! (Leviták könyve 19,2). SZENT AKAROK LENNI, ragyognom kell! Isten fényével kell ragyognom a másik ember felé, hogy a sötétség általam is visszaszoruljon, az ezreknek hirdetett Evangélium által! A hírnevet hirdetésre használom tehát!

Mihelyt azonban fakón vagy hamisan csillognék, és nem hitelesen képviselném Istent és az Ő Egyházát, ne nézzetek rám, hanem Őrá, aki engem is újra ragyogóvá tud majd tenni.