Az Ige születése

Karinthy Frigyes Az ige így született... című -alább olvasható- verse az egyik kedvencem a költemények között. Visszaad valamit abból, amit a prédikátor él át, mikor beszélni kezd. Megnyitná ajkait, de érzi azt AKI VAN, és remegő szája némán bezárul a Fenség jelenléte előtt. Zárt kapukká duzzadnak beszélőszervei, melyeknek meg kéne nyílniuk a Dicsőség Királyának jövetelére. Ó, igen, itt VAN! Róla kell szólnia, Aki minden szónál előbb létezett, Aki a beszéd előtt már elhangzott, Aki a kimondott szavakon túl mindörökre hallatja hangját, Aki maga a beszélő csend és hangtalan beszéd. Feszültség lesz úrrá szíve és szája között. Szívében jól tudja, mit kell mondania, de szájával nem képes eldadogni sem. Valaki mindennél többről van szó, mindent túlhaladó Valóságról. Nézik őt. Várják a SZÓt, az IGEhirdetést. Ő nem tudja, vajon a hívek is tapasztalják-e a Jelenlétet. Kötelessége van, melyet alkalmas és alkalmatlan időben is teljesítenie kell: "Hirdesd az IGÉt!" Végül összeroppan a kegyelem súlya alatt, könnyekbe tör ki és sírásra görbülő szájának zárai lepattannak, majd így szól: "Jézus Krisztus megszületett!" A hallgatóság mindent megértett. A prédikátor teljesítette szolgálatát. IGE szültett.

Az ige így született...

Testvéreim, farkasok, gyönyörű leopárd
Foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind
Páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj
Otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu
Elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét
A Bozót Törvényét jól ismerem én
Kutyával ugatok, üvöltök a sakállal
De ez most nem szemeteknek szól
Mindenre könyörgök!
Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve
(Mindjárt jövök én is) csak ezt a pár jelet itt
Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába
Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom
Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak
A hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek
Szorít ki, belülről, kifeléfordult zabáló bestiaszámon
Valami van itt, mit a Bozót hiába figyelne
Amire felelni szárcsa hiába vijjog,
Hiába rikkant a rigó, béka hiába kuruttyol
Valami van itt, valamit szimatolok
Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vizen
Vizi mezőkön -
Önmagam és én - én és ő - apja nem én
Vagyok - s ő mégse apám
Van valami, más, mint ez a Törvény,
Van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett
Nem anyaméhből származik, itt születik most
Makogó két vastag cserepes ajkam
Kínjában széttárt nyílása közül
Buggyanó könnyek magzatvize mellől,
Ahogy előrebukó torokkal
Hörgöm el az új jeladást: is-ten...
Is-ten... is-te-nem könyörülj!