Izajás próféta szeráfokat hallott, ahogy így kiáltottak egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!" Majd érezte, amint megrendültek a küszöbök alapjai a kiáltó hangjától és látta, hogy Isten háza betelt füsttel. Ekkor így szólt: "Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt a Seregek Urát látták szemeim!" (vö. Iz 6,3;5)
Hihetetlenül hangzik ez a történet, mikor az ember gyónásra készül. Rettegés a bűn miatt! Nyoma sincs! Nem egyszer - többektől is hallva ezt- úgy érezzük, hogy nincs is olyan nagy bűnünk, amit meg kellene gyónni, csak a szokásos hülyeségeink. Sőt igazából, nem is kellene gyónnom, csak hát itt a gyónás szokásos ideje - kinek kéthetente; kinek évente, húsvétkor -, és menni kéne! Ilyenkor lassan peregnek a percek a gyónásra való felkészülés óráiban, de az ihlet az nem akar megjönni a bűnvallomásra.
Ó! Jöjj háromszor Szent! Jöjj Szentlélek! Csak a Te szent közelségedben láthatom meg mi is a bűn! Szentséged jelenlétében már nem lesz kicsi vagy nagy bűnöm, mert Te nem tűröd egyiket sem! Veled nem összeegyeztethető semmilyen rossz! Igen, kiáltom én is: "Végem van, mert bűn van bennem!" Jöjj Tűz, jöjj Isten Parazsa és égess! Gyújts meg, hogy elégjen minden bűnöm! Szeretlek, és mindent bevallok! Szeretsz, és mindent megbocsátasz!
Istenem, szentségednek objektivitása minden relativizmusommal ellentétes. Boldog vagyok, mikor feloldozol bűneim alól!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése