Üdvözlégy!

Az Igazságot keresed? Talán a blogom segítségedre lehet! Olvass bele!

2010. június 11., péntek

Harcos

Minden reggel már ébredéskor támadásba lendülök. Első mozdulatom csapással sújt le az ébresztőórára. Szerzetesként állandó harcban élek, melyben nem lehet meghátrálni. Offenzívan kell fellépni az ellenséggel szemben. Világos, hogy nem a vekker ellen küzdök. Sokkal inkább a sötétség erői és a bűn ellen.
A Prédikátor hadosztályba tartozom. E hadosztály speciális támadónak számít. A Király minden nap harcba szólít bennünket, hogy az első sorban állva kiáltásunkkal adjuk tudtára az ellenségnek, hogy már vesztett. Legfőbb fegyverünk a beszéd. Ez nem akármilyen beszéd, hanem Ige-hirdetés. Szánk megnyitásakor éles pengéjű kardok tömege mered az ellenség, a sátán és angyalai felé. Az Ige hirdetése, -Aki maga az a Kard, mely halálos sebet ejtett a Sátánon és minden művén- nem is az ellenségnek szól, és ebben van igazi ereje. Azoknak szól, akiket le akar igázni, akiket már megfélemlített, zsarnokságba vetett, fogságban tart. Bevetésünkkor hozzájuk fordulunk, az ellenségnek éppen háttal. Megszégyenítő harcmodor ez, még csak felé sem nézünk ellenfelünknek. Az ő célpontjainak szól kiáltásunk. Az Igazságot hirdetjük nekik, mely Isten szeretetét mondja el minden ember iránt; a bűn valóságát és legyőzetésének tényét dicsőíti; és a hit által Jézus Krisztusban való új élet szépségét próbálja szavakba foglalni. Ez az Igazság szabaddá tesz (vö Jn 8,32)! Beszédünk és igehirdetésünk nem a bölcsesség meggyőző szavaiból áll, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitük ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék (vö. 1 Kor 2,4-5). Prédikációnk által foglyokat szabadítunk ki, a félelem helyébe a szív békéje lép, és új életet adunk, melyet Királyunk oszt szét általunk.
Ruházatunk e harchoz illő. Tunikánk fehér színű, mivel a keresztségben lettünk tisztákká. Övünk a lovagrendektől öröklött szögletes övcsattal van ellátva, mivel harcosok vagyunk. Övünkre függesztett rózsafűzérünk Isten nagy tetteire való emlékezésben és a rajtuk való elmélkedésben segít bennünket. Váll-ruhánk, a skapuláré, mint páncél és védő pajzs véd bennünket. Fejünkön lévő csuklyánk a gonosz, tisztátalan és bűnös gondolatoktól oltalmaz. Fekete köpenyünk és csuklyánk az alázatosság jelképe, melynek hiánya a legnagyobb buktató a lelki-szellemi harcban.
Reggelenként álmos fejjel kapkodom magamra a habitust, néha fel sem fogva mibe öltözöm. Harcba indulok, mely tudomásom nélkül is folyik. Lemegyek a káptalanterembe, felnyitom a zsolozsmáskönyvet, és keresztet rajzolva ajkaimra, így szólok: "Nyisd meg Uram ajkamat, hogy dicséretedet hirdesse ajkam!"

1 megjegyzés:

Julianus írta...

Ez megérintett.