A püspökök, a koronavírus és a szenteltvíz

A szenteltvíz képes fertőzni? – teszik fel a kérdést a katolikus hívek, és csodálkozva a kiszárított szenteltvíztartókon kérdezik azt is, hogy akkor egyáltalán mire jó a szenteltvíz? Hisz eddig úgy tudták, hogy még az ördög is fél a tőle, nemhogy a koronavírus! A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia(MKPK) koronavírussal kapcsolatos rendelkezései nem egészen érthetőek, hiszen régen pont a szent dolgokhoz, az Istenhez menekültek az emberek a járványok idején. Most pedig éppen Krisztusnak a szentáldozáskor magunkhoz vett Teste fertőzné meg az embereket egy súlyos betegséggel? Nem éppen Krisztus a gyógyulás forrása? Hisznek még a püspökök? – hangzanak a hívek kérdései.

A kérdések sokkal többről szólnak, mint elsőre gondolnánk! A templomunkba kulccsal szoktam bemenni. Egy nagy kulcscsomót használok, amelyen minden kulcsom rajta van. A templomé is, de a kiskapuéi is, amelyen keresztül a szemetet viszem ki a konténerbe. Sőt, a múltkor az összekoszolódott biciklimet takarítottam, és utána mivel nem volt hol megmosnom, a piszkos kezemmel megfogtam a kulcscsomómat, és kinyitottam a mosdó felé vezető ajtót. És ki tudja hányszor használtam még azt a kulcscsomót, amelyen a templom és a sekrestye kulcsa is rajta van. Mindig megmosom azonban a kezemet a szentmise előtt a sekrestyében! Nem a koronavírus miatt, nem is az MKPK rendelkezései miatt, hanem az Isten és a hívek iránti tiszteletből. A szentmisén a Legszentebbet érintem kezemmel! Nem szolgálhatok piszkos kézzel, amelyet az ártatlannak vélt kulcsok piszkítottak be. Szóval, nem a koronavírus miatt mosom meg a kezem!

Híveinknek sokkal nehezebb dolguk van. Négy darab ajtó nyolc kilincsét kell megfogniuk, ha be akarnak jutni a templomba. Az első ajtó mindkét kilincsét néha hajléktalanok is megfogják, és lehet, hogy a másodikét is. A harmadik és negyedik ajtóét pedig több száz ember, akik ki tudja éppen mikor tüsszentettek vagy köhögtek a kezüket a szájuk elé tartva. Elárulom, fogalmam sincs, volt-e valaha is tisztítva bármelyik kilincs. Az viszont biztos, hogy híveink általában busszal, villamossal vagy személygépkocsival érkeznek, amiken rengetek dolgot megfognak, de utána kezet nem mosnak, hiszen nincs is hol. Piszkos a kezük! A kézfogás elkerülése nem oldja meg tehát ezt a helyzetet. Esetleg a szenteltvíztartókban lévő szenteltvíz segíthet rajtuk egy picit?

Most viszont az MKPK rendelkezései a szenteltvíztartók kiürítését, és azok használatának mellőzését kérték. Itt pedig vissza is térnék legelső kérdésemhez: A szenteltvíz képes fertőzni? Nem! Én hiszek a szenteltvíz erejében! A keresztségemre emlékeztet. Amikor csak belemártom a szenteltvízbe a kezemet és keresztet vetek magamra, hittel megvallom, hogy Krisztus megváltásának ereje a keresztségemkor a Sátán hatalmát megtörte fölöttem, és az áteredő bűnt eltörölte az életemben. Hittel vallom, hogy lelki és testi gyógyulásom Krisztustól származik! Mégis engedelmeskedem az MKPK rendelkezésének, mert bár a szenteltvíz nem veszélyes, sőt üdvös dolog használni, de mivel sok ember érinti a szenteltvíztartót és környékét, amelyet a szenteltvíz esetleg nem érintett, onnan elkapható a fertőzés. Én azonban mindenkit biztatok, hogy még ha a közösen használt szenteltvíztartó ki is ürült a templomban, vigyen csak haza szenteltvizet, és otthon használva azt, kérje Isten segítségét és védelmét saját maga és családja számára.

Az áldoztatással kapcsolatban hozott rendelkezéssel viszont nem látom biztosítva a fertőzés elkerülését. Az MKPK a nyelvre áldoztatás elhagyását és a kézbe áldoztatás általánossá tételét rendelte el, aki azonban megfogta a templomajtó kilincsét, amelyet előtte már oly sokan, kézbe áldozva önmagát fertőzi meg. A nyelvre áldozáskor bár előfordulhat, hogy véletlenül hozzáér az áldoztató keze az áldozó nyelvéhez, ez csak elvétve és főként a tapasztalatlan áldoztatóknál történik meg. Krisztus Teste és Vére nem fertőz tehát, esetleg azok a testrészek és testnedvek, amelyekkel érintkezünk az Eucharisztia vétele közben. Akárhogy is, de a szentáldozásról ne mondjunk le! Vegyük magunkhoz - ideiglenesen - akár kézzel is gyógyulásunk Forrását! Itt is feltétlen engedelmességgel fogadom az MKPK rendelkezését, de nem akarok úgy élni, mint akik „nem hívják segítségül Istent, és ott remegnek és félnek, ahol félni nem kell” (Zsolt 53,5b-6a).

Terror. Ez a mai világ legsúlyosabb problémája. A terror szó rettegést, rémületet jelent. A mai embert a terror tartja fogva, akár a migránsok, akár a vírusok, akár a pokolgépek vagy bármi más által. A lényeg az, hogy félj, rettegj és rémületben élj! Mert akkor már uralmat is vett rajtad az, amitől félsz. Én nem adom meg magamat a terrornak, hanem segítségül hívom az Úr nevét! Hiszek a zsoltáros szavának:

„Aki a Fölségesnek oltalmában lakik,

a Mindenható árnyékában nyugszik,

azt mondja az Úrnak: »Te vagy az én oltalmazóm

és erősségem, Istenem, akiben bizakodom.«

Mert ő megment engem a vadászok tőrétől,

a súlyos veszélytől.

Szárnyával árnyékot borít rád,

és tollai alatt menedékre találsz;

Pajzs és páncél az ő hűsége,

nem kell félned az éjszaka rémeitől,

a nappal repülő nyíltól,

a sötétben látogató járványtól,

a délben pusztító ragálytól (Zsolt 91,1-6).

„Vigyázz a lábadra, amikor az Isten házába mégy! Azért járulj eléje, hogy engedelmes légy; mert sokkal többet ér az engedelmesség a balgák áldozatainál, akik észre sem veszik, ha rosszul végeznek valamit” (Préd 4,17). „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és vessétek magatokat alá nekik, hiszen úgy őrködnek ők fölöttetek, mint akik számot fognak adni lelketekért, hadd tegyék ezt örömmel és ne sóhajtva, mert ez nem szolgálna javatokra” (Zsid 13,17). Engedelmeskedjünk tehát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia koronavírussal kapcsolatos rendelkezéseinek, és higgyük el, hogy Isten szól hozzánk általuk, de ne hagyjuk, hogy a félelem és rettegés úrrá legyen rajtunk, és bármi jöjjön is, valljuk meg együtt, „hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil 2,11).
Imádkozzunk!