A tanítványod vagyok! Mindenkinek kellenek olyan emberek, akikre felnézhet. Nekem egy voltál ezek közül. Nem találkoztunk soha, és már csak a mennyben lesz rá alkalmunk. De tartozom az emberiségnek egy vallomással Rólad!
Jezsuita voltál, én domonkos vagyok, de úgy gondolom, barátok vagyunk.
Te vagy, aki bemutattad nekem a keresztény teológia másik oldalát. Írásaid féltve őrzöm. Már a novicíátusban begyűjtöttem minden, a könyvtárban fellelhető művedet, hogy rajtuk keresztül megismerjem keleti Testvéreimet, és szívjam be a keleti kereszténység friss levegőjét. Nem is csalódtam Benned, Te hű tanító. Minden kérdésemre választ adtál. Te mutattad meg, hogy az egység mennyire fontos. Az egység az Egyházak között, az egység az imádságban, a teológiában. Bizony láttam, mily buzgalommal dobtál bele nagy lapátoddal súlyos rögöket, az egységet szétválasztó árokba. Engem Te tanítottál "két tüdővel lélegezni".
Arra vágytam, hogy egyszer majd a Te szádból hallhatom tanításod, és megtanítasz még oly sok mindenre, amit az Atyákról tudsz. Nem így lesz. Örökségedet azonban felkutatom, és egyszer remélem, eljutok nyughelyedhez. Egy kissé árva maradtam.
De nem! Az, Aki nem hagy árván, elküldte nekem is Szentlelkét, és úgy vezet majd, ahogy Téged is kedves Tamás atya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése