Üdvözlégy!

Az Igazságot keresed? Talán a blogom segítségedre lehet! Olvass bele!

2009. december 23., szerda

Az Ige születése

Karinthy Frigyes Az ige így született... című -alább olvasható- verse az egyik kedvencem a költemények között. Visszaad valamit abból, amit a prédikátor él át, mikor beszélni kezd. Megnyitná ajkait, de érzi azt AKI VAN, és remegő szája némán bezárul a Fenség jelenléte előtt. Zárt kapukká duzzadnak beszélőszervei, melyeknek meg kéne nyílniuk a Dicsőség Királyának jövetelére. Ó, igen, itt VAN! Róla kell szólnia, Aki minden szónál előbb létezett, Aki a beszéd előtt már elhangzott, Aki a kimondott szavakon túl mindörökre hallatja hangját, Aki maga a beszélő csend és hangtalan beszéd. Feszültség lesz úrrá szíve és szája között. Szívében jól tudja, mit kell mondania, de szájával nem képes eldadogni sem. Valaki mindennél többről van szó, mindent túlhaladó Valóságról. Nézik őt. Várják a SZÓt, az IGEhirdetést. Ő nem tudja, vajon a hívek is tapasztalják-e a Jelenlétet. Kötelessége van, melyet alkalmas és alkalmatlan időben is teljesítenie kell: "Hirdesd az IGÉt!" Végül összeroppan a kegyelem súlya alatt, könnyekbe tör ki és sírásra görbülő szájának zárai lepattannak, majd így szól: "Jézus Krisztus megszületett!" A hallgatóság mindent megértett. A prédikátor teljesítette szolgálatát. IGE szültett.

Az ige így született...

Testvéreim, farkasok, gyönyörű leopárd
Foltos hiéna, bátyám és rokonaim mind
Páva, cifra kuzin, nagynéném, zöld papagáj
Otromba, bölcs elefánt, mókás maki, bánatos marabu
Elbujtam itt a bokorban, hagyjatok egy kicsikét
A Bozót Törvényét jól ismerem én
Kutyával ugatok, üvöltök a sakállal
De ez most nem szemeteknek szól
Mindenre könyörgök!
Friss koncot hagytam a tisztáson, rágjátok le sietve
(Mindjárt jövök én is) csak ezt a pár jelet itt
Hadd karmolom csorbult körmömmel a barlang sziklafalába
Hogy visszataláljon százezer év múlva eltévedt utódom
Magamban hadd makogok, hadd hallja fülem csak
A hangot, a hangot, a tompa zörejt, mit a Lélek
Szorít ki, belülről, kifeléfordult zabáló bestiaszámon
Valami van itt, mit a Bozót hiába figyelne
Amire felelni szárcsa hiába vijjog,
Hiába rikkant a rigó, béka hiába kuruttyol
Valami van itt, valamit szimatolok
Amivel együtt ketten vagyunk csak égi vizen
Vizi mezőkön -
Önmagam és én - én és ő - apja nem én
Vagyok - s ő mégse apám
Van valami, más, mint ez a Törvény,
Van Valaki, kit nőstény nem szült, hím sose nemzett
Nem anyaméhből származik, itt születik most
Makogó két vastag cserepes ajkam
Kínjában széttárt nyílása közül
Buggyanó könnyek magzatvize mellől,
Ahogy előrebukó torokkal
Hörgöm el az új jeladást: is-ten...
Is-ten... is-te-nem könyörülj!

2009. december 22., kedd

December 22



1216. december 22-én III. Honorius pápa saját pártfogása alá vette Szent Domonkos és testvérei közösségét és számukra jóváhagyta az ágostoni regula szerinti életvitelt. Ez Rendünknek is jóváhagyását jelentette, bár később még további lépések következtek. Ettől a dátumtól 793 év telt el, azóta a pápa fennhatósága alá tartozunk és hirdetjük Isten Országát az Egyházzal egységben. Sokat jelent ez számunkra, hogy ilyen sok éven át Jézus Krisztus parancsát teljesíthetjük: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!" (Mk 16,15)

Mi prédikátor testvérek minden kedden egy ősi responsorium-mal imádkozunk Atyánkhoz, Szent Domonkoshoz és ma is ezzel kérjük, hogy teljesíteni tudjuk Krisztus parancsát:

O spem miram quam dedisti
mortis hora te flentibus
dum post mortem promisisti
te profuturum fratribus.
Imple pater quod dixisti
nos tuis iuvans precibus.

Nagy reményt hagytál
haldokolva, a síró testvéreknek,
mikor segítséget ígértél
nekik a mennyből.
Teljesítsd atyánk az ígéretet,
járj közben értünk az Istennél.

2009. december 6., vasárnap

Szeretetből megyek hozzád...

"Halljad, leányom, figyelj,
Hajlítsd ide füledet,
feledd el népedet és atyád házát.
Íme, a király kívánja szépségedet.
Hiszen ő a te urad, hódolj előtte." Zsoltárok könyve 45, 11-12

Különös dolognak tűnhet, mikor egy szép fiatal nő eldönti, hogy belépvén egy kolostor falai közé, egész életét annak területén belül akarja leélni, méghozzá szüzességben. Furcsa? Igen, az. Érthetetlen? Igen, az. Botrány szagú? Igen, az! Botrányos, mert olyasmire hívja fel a figyelmet, ami csupán emberileg nézve értelmetlennek tűnik. Jól van, ha akar éljen szüzességben -gondolhatják egyesek-, de bezárni magát a négy fal közé egész életére, azért ez már mégiscsak ostobaság! Valóban, egy ilyen élet tökéletes ostobaság lenne, ha nem szeretetből fakadna. Még a házasságkötés szertartásában is elhangzik: "…szeretetből veszem feleségül...", "…szeretetből megyek hozzá feleségül…". Szeretet nélkül a "normálisnak" elfogadott házastársi élet is oktalanság! De mit lehet szeretni ott bent a kolostorban? Ember! Eszmélj föl! Létezik valami, ami miatt mindenről érdemes lemondani, és amivel szemben semmi sem fog értékesebbnek tűnni! „A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette”(Mt 13,45-46). A mennyek országa az Istenben való élet. Ez már itt a földön elkezdődik! Így élve a kolostor falai a világ végének határaivá szélesednek, sőt feltekintve a csillagokra az egész univerzum bebarangolására nyíló ablak tárul föl. Egyedül Isten elég!- mondta Avilai Szent Teréz.
Augustyna nővér úgy döntött örökre Jézussal fog élni, minden megosztottság nélkül. Csak Neki! Egy kis kolostorban Radonie-ban, Lengyelországban. Augustyna nővér 2009. november 21-én letette örökfogadalmát a Prédikátorok Rendjében a szemlélődő nővéreknél. Sőt még egy különleges feladatot is kapott: értem is imádkozik. A Prédikátorok Rendjében nagyon fontos feladat a klauzúrán belül élő nővéreké. A testvérek nővéreket, a nővérek testvéreket kapnak a rendben. Ők készítik elő imádságos és áldozatos életükkel Isten Igéjének a talajt az emberek szívében, mi pedig testvérek, igehirdetésünkkel elhintjük Isten Igéjének magvait ugyanezekbe a szívekbe. Micsoda összmunka, micsoda Csapat!


"Élek mert meghaltam!"

Jézus Krisztus menyasszonya


Konszekráció